2013. június 13., csütörtök

Jo'burg





Johannesburg, másik nevén eGoli (az arany helye), a Dél-afrikai Köztársaság legnagyobb területű és legnépesebb városa. A várost Jo'burg, Jozi és JHB néven is emlegetik a dél-afrikaiak. Johannesburg Gauteng tartomány székhelye, amely a leggazdagabb tartomány Dél-Afrikában és amelynek a legnagyobb a gazdasági ereje az egész Fekete-Afrikában. A város egyike a Föld 40 legnagyobb metropoliszának, s Afrika egyetlen, hivatalosan is elismert világvárosa.A legnagyobb népcsoport a feketék (73%). A fehérek aránya 16%, a színeseké (félvérek) 6%, az ázsiaiaké 4%. A johannesburgiak 26%-a nguni, 26%-a szotó, 19%-a angol és 8%-a afrikaans nyelven beszél.

Lassan 1 hónapja már hogy itt vagyok Johannesburgban és oszinte leszek sokkal tobb pozitív csalódás ért, mint negatív. Most hírtelen egy negatív dolog jut eszembe méghozzá az, hogy sajnos tél van (21 fokkal) és már 5-kor elkezd besotétedni. Nyáron is csak kicsit jobb a helyzet akkor 8 korul megy le a nap. Az éjszakák elég huvosek most 8-10 fok van, de megesik, hogy 5 fokra is lehul a levego. De attól lentebb már nem megy. Viszont az a jó, hogy ez is csak 2 hónapig tart júliustól már elkezd melegedni az ido és visszatér a nyár. A minap voltunk vásárolni és a boltok is tele voltak téli ruhákkal ami kicsit azért vicces, mert nem mínusz 21 fok van... És ezek az emberkék komolyan fáznak is, mert mindenki pulcsiban, télikabátban mászkál.
Mikor még csak készultem ide elképzeltem egy párszor, hogy milyen is lehet. Szerintem nagyon sokunknak nem ilyen kép van a fejében, ha Dél-Afrikára gondol. A város szélén egymást érik a nagyobbnál nagyobb ipartelepek hatalmas bevásárlókozpontok rengeteg irodaház és ha bármelyikbe bemész minedegyik igényes és tisztán van tartva. Mikor sétáltam az egyik plázában olyan érzésem volt, mintha Angliában sétáltam volna hiszen kb. annyi fehéret láttam, mint feketét. És valahogy ott is így volt ez. Najó talán egy kicsit tobb volt a fehér. Hangulatos bárokkal, éttermekkel élo zenével dobják fel az átlagos pláza hangulatát. Mindenki nagyon segítokész és mosolyogva jonnek oda, hogy segítsenek. A boltok olyanok mint otthon mindent lehet kapni a húsok, gyumolcsok, zoldségek nagyon jó minoséguek és nagy meglepetésemre még tejfolt is találtam :D
Egy ido után az ember hozzászokik az úton kéregeto emberekhez is. Sokan áldogálnak az utcán munkára várva, mert sokan csinálják azt fehérek, hogyha szukséguk van munkásra akkor az utcárl felszednek embereket s gondolom kevés pénzért megcsinálnak mindent.
Nagyon vicces a taxiuk. Mindegyik 12 személyes kisbusz ami osszegyujti az embereket. Szóval nem úgy van, mint otthon, hogy megadott címre megy, hanem az út szélén megáll ahol szólsz neki és kitesz. Persze fehér embernek nem ajánlott úgy ahogy a helyijárat sem.
A boltokban lehet kérni kedvezményt, de persze ha nem kéred akkor meguktól nem adják. Volt olyan eladó aki kozel 50 ezer forintot engedett el az ulogarnitúrából persze utána o is jól járt, mert az egyik részét neki adtuk. Szóval volt orom :)
A másik dolog amin mindig mosolygok az a nevuk. Eddig ilyen nevekkel találkoztam, hogy Lucky, Newman, Robin Hood.
Ami számomra kicsit meglepo volt az az hogy milyen a traffipax.. Egy rendor az autópálya kozepén ul egy kis széken és tartja a muszert. És szegény szerencsétlen, ha olyan helyre ultetik ki egész nap ulhet a napon. Amúgy az utak teljesen jók a pályák 3 sávosak kátyuknak nyoma sincs. Bent a városban is rendesen kivannak építve az utak és ott is legtobb helyen 2 sávosak. A jelzolámpát pedig robotnak nevezik. És a szabály, ha piros a lámpa és balra akarsz kanyarodni akkor is lekanyarodhatsz balra. A jobbkéz szabályt nem ismerik, ha nincs lámpa az ugyesebb megy hamarabb. Nagyon sok platós kocsi van amivel leginkább a helyiek mászkálna és simán szállítják az emberek a platón. Ezt itt szabad senki nem szól érte.
Amin nagyon jót kacagtam az az volt, hogy van lopott mobil telefonbolt. Szóval, ha ellopják a telefonodat elso utad odavezet és ha szerencsés vagy visszavásárolhatod. Annyira jófejek :)
A hétvégén látogattunk el a Lion parkba ami felejthetetlen élmény volt számomra. Persze tudom otthon is láthatok oroszlánokat, de azt hiszem itt a természetes kornyezetukben sokkal nagyobb élmény, mint Pesten a város kozepén a betonrengetegben. Mi pont szerencsések voltunk, mert etetés volt és az oroszlánoknak 4 elkulonített parkjuk van ahova be lehetett hajtani kocsival. És toled 1 méterre ettek a kis édesek. Utána lehetett még zsiráfot etetni meg kisoroszlánokat simogatni. Kovetkezo park a monkey park lesz azt is izgatottan várom.
És most egy pár szó az emberekrol. Elso nap mikor ideérkeztem nem voltak túl kedvesek az ugyintézo nénik, de azóta akikkel találkoztam boltban, étteremben, utcán mindenki igen kedves volt. Minden parkolóban vannak helyi legények akik segítenek parkolni megmutatják, hogy hol van ures parkoló, visszaviszik a bevásárlókocsidat, segitenek amikor kitolatsz. Persze mindezt némi apróért cserében. De mindegyiknek fulig ér a szája amitol neked is jobb kedved lesz.
Dorothy aki a bejárono vele ugye minden nap találkozom és nagyon aranyos. Igaz szegény kis tudatlan, de persze nem az o hibája ez, hanem a rendszeré. Ahonnan jott (Malawi) ott az iskolák elég zsúfoltak egy osztályban akár 80 gyerek is tanul egyszerre. Szegényke még azt sem tudta megmondani, hogy hány éves csak azt, hogy melyik évben szuletett. De én igyekszem tanítani meg mesélni a világról ezt-azt. A kertész James vele kevesebbet beszélgetek meg igen szerény fiúcska sot tobb mint 1 hétig azt hittuk, hogy nem is beszél angolul. Idovel kiderult, hogy beszél o csak biztos zavarban volt. Vele is beszélgettem a családról, de neki itt van a bátyja is Sam aki sokkal nyitottabb. Persze megvan az álmuk,hogy eljussanak Európába, de tisztában vannak azzal,hogy sosem fognak. Hallottak ezt-azt Angliárol, de pl. Magyarországról természetesen azt sem tudták, hogy létezik. Nos én megmutattam nekik térképen sot azt is,hogy honnan jottek most hol vannak. Nekik már ez is nagy boldogság, hogy láttak térképet foleg laptopon. Emlékszem elso nap még a gurulós utazókat is cipelték és mikor megmutattam nekik a nagy trukkot, hogy ez valójában tud gurulni is nagy volt a rácsodálkozás.
Itt mindenki nagyon vallásos és járnak rendszeresen templomba. Dorothy mindig elmondja, hogy Isten jó és mindig segít. Értem is mindig imádkozik ami nagyon kedves tole. O ennyit tud cserébe adni azért, hogy én tanítom, de nekem nagyon is elég.
És lezárásként csak annyit, hogy hiányozni fog ez az ország ezek az emberek, de pár hét és jovok vissza. Utána még tobbet fogok látni remélhetoleg nem csak Johannesburgból hanem Dél-Afrikából is. És ha megkérdezik, hogy Anglia vagy Dé-Afrika... Nem is kérdéses...