Az elso két nap Jo'burgban

11 óra repulés után megérkeztem Johannesburgba ami már a repulobol is másnak tunt egy kicsit. Hatalamas rozsda szinu foldeket láttam mindenhol és néha elobukkant egy-egy kisebb városka is. Mikor már kozelítettunk a célhoz egyre nagyobb házakat lehetett látni s majdnem mindegyikhez tartozott egy medence. Leszállás után elég hamar túljutottunk az ellenorzésen persze ez koszonheto volt annak a két úriembernek akik vártak ránk a reptéren. Ok a sort kikerulve vittek minket a nem túl barátságosan kinézo vámos nénihez aki attól fuggetlenul, hogy nem nézett ki barátságosan próbált kedves lenni és elso kérdése az volt hogy hello how are you? Utána lelkesen kereste a vízumomat amit persze nem talált s akkor újra szigorúan nézett rám. Kérdezte, hogy miért jottem és meddig maradok. Még egy kicsit hezitált valamin, de végul elengedett. Utána jott a borondok felvétele ami nem tartott annyira vészesen sokáig. Mindezek után indultunk a kutyákért akiket egyébként sokkal bonyolultabb behozni ide, mint az azt ember gondolná. Rengeteg papírmunka, orvosi vizsgálatok sora, engedélyek mindkét országból. És persze nem kevés pénz. De ha jonni kell akkor jonni kell nincs akadály. Szóval elmentunk oda ahol az állatokat adják ki ahol a kedves néni már annyira nem volt kedves. Olyan érzésem volt, mintha otthon lennék csak éppen kicsit barnább a nénike. Mindegy is nagy nehezen kinyogte, hogy nincsenek ott a kutyák máshol kell átvenni. Mentunk oda ahol még érdekesebb nénikék voltak. Bementunk az irodába ahol voltak kb.5en és mikor megkérdeztuk, hogy jó helyen járunk-e akkor az egyik ránk nézett és csak mosolygott a másik 3 mintha ott sem lennénk s az 5.nénike méltóztatott válaszolni,de o sem túl kedvesen. Mondta, hogy várnunk kell és uljunk le nyugodtan. Okés 1 muanyag szék volt mi meg hárman voltunk... Inkább kimentunk. Kb.fél óra után megkaptuk a kutyákat és mindenki megnyugodott végre. Ézután indultunk haza. Már izgatottan vártam, hogy milyen lesz az új “otthon”. A reptér kb.30 percre van és az idevezeto úton tobbet láttam,mint szerettem volna. Az út szélén mindenféle árusokkal lehet találkozni akik telefon toktól megkezdve,felnin keresztul narancsig mindent árulnak. Olyan dolgokat is amit elképzelni sem tudok, hogy mi lehet. Sokan az út szélén árulnak, de sokan a kocsik kozott szalonozva próbálnak egy kis pénzt szerezni. De ez csak a kezdet volt. Utána ahogy haladtunk jott a szegény negyed ahol az emberek háza fémbol van felépítve és igen kicsik is. Meg persze egymást érve egyik-másik osszeszakadva. Persze ez egy olyan dolog amit tudtam,hogy így van, de éloben látni sokkal másabb. És az igazat megvalva nem hittem, hogy ilyen hamara szembesulok majd vele. Tovább haladva lassan elértunk egy sokkal igényesebb telepet ahol sok sok egyforma ház volt, de a kornyezet még mindig nem a legbarátságosabb. 10 perc múlva már látszott, hogy kozelítunk egy sokkal jobb kornyék felé. Mindenhol szép házak tisztább kornyezet és árusoknak nyoma sem volt. Elértunk egy ellenorzo kapuhoz ahol simán engedtek tovább minket szóval nem is értem az minek oda. Nemsokra rá kovetkezett egy másik kapu ahol muszáj megállni és oda tényleg csak az ott lakók mehetnek be és méghozzá olyan rendszer van kiépítve, hogy regisztrálni kell az ujjlenyomatodat és minden egyes belépéskor azzal tudsz belépni. Ha pedig idegen jon ugye aki nem itt lakik be kell mondani, hogy melyik házhoz jott és felhívják a tulajt, hogy beengedhetik-e. Szóval ez egész biztató és a kornyék teljesen biztonságos. Ahogy kozelíettunk a házhoz szebbnél szebb és nagyobb házakat láttam mintha csak egy katalógust nézegettem volna. És persze én sem panaszkodhatom hiszen ez a ház is hatalmas kb.1000 négyzetméter plusz 1200 négyzetméter a hozzá tartozó kert. Hatalmas terek mindenhol tiszta igényesen kialakíott szobák, konyha, ebédlo,mozi szoba és még sok más hely. Nem beszélve a kertrol ahol medence, kulon kis tavacska szokokúttal,játszotérrel és rengeteg szép virággal. Ez még csak egy kozepesnek számító házikó itt. Minden háznál kulon van kertész és bejáróno akik ott is laknak kulon nekik épített házrészben. Hétfotol péntekig dolgoznak napi 8 órában és pluszban még minden csutortokon jon 5 srác akik nyírják a fuvet meg csinálnak még ezt-azt a kertben. És ok járnak házról házra, mert ez hozzátartozik a kornyék szolgáltatásához.

Délután bementunk a városba beszerezni pár dolgot és el kell mondanom nem a legbiztatobb kornyék volt. Persze nem találtuk elsore amit kerestunk és elkudtek minket máshova. Betévedtunk egy utcába ahol valami piac volt. Soha nem mennék be oda és jobbnak találtunk bezárni a kocsi ajtókat menetkozben is. Mindenhol emberek voltak gondolom mentek haza a munkából, iskolából,mert ez olyan 4-5 kozott volt. Harmadik próbálkozásra már megkaptuk a helyes útbaigazitást és idoben oda is értunk a helyi T-mobilba, de ok biztos unalmasnak találták a munkát úgyhogy hazamentek záróra elott. A kovetkezo állomás egy bevásárlókozpont volt ahol meglepetésemre csak fehér embereket láttam. Ultem a parkolóban is vagy 10 percet és bárki jott oda kocsival az fehér volt. Na mindegy utána mentunk intézni a kábel tv-ét, hogy legalább tv legyen a házban. Lett is igaz eltartott egy kis ideig mire minden kész lett. A másik fura dolgot hazafelé láttam meg ami még jobban meglepett, mint az eddig látottak. Egy fehér emberke koldult a kocsik kozott és ahogy megtudtam ez nem ritka errefelé. Meglepo volt, hiszen alapjában itt a fehér emberek dolgoznak, szép helyen laknak, de kivételek mindig vannak.

Második napomon mikor már egyedul maradtam itthon kicsit fura volt, hogy a kutyákon és a fozésen kivul nem sok más dolgom akad. Dorothy jott reggel 7-kor és kezdett takarítani. Szépen lassan csinálta a dolgát kozben pedig megbeszéltuk, hogy mit és hogyan is kellene majd csinálnia a házban. Sok dolga még nem akadt, mert a ház majdnem ures, de ot nem érdekelte ez és takaritotta amit talált. Mikor pedig letelt a 8órája szépen hazasétált. Sokszor nem értem, hogy mit beszél,mert az akcentusok számomra vicces, de tisztelendo, hogy itt ahol rengeteg a szegény ember és gondolom az iskolai rendszer sem a legjobb mindenki beszéli az angolt. Meg azonkivul van még 10 hivatalos nyelv.

Az idojárásról annyit, hogy átlagban 20-22 fok van most, de ez itt már hidegnek számít. Tegnap mikor megérkeztem fura volt látni, hogy az itteniek télikabátban, pulcsiban mászkálnak. És kérdeztem is Thulitól (o egy helyi leány aki a fonokom asszisztensének az aszisztense), hogy miért van rajta télikabát. S mondta, hogy o fázik. Én hazajottem gyors zuhany és váltottam rovid nadrág pólóra. Szóval most ok nézhetnek rám olyan furán, mint amikor én néztem az angolokra, hogy rovid nadrágban mászkálnak akár télen is ha kisut a nap. De a ketto akkor sem ugyanaz. Szerintem. Itt a május, június ami hidegebb hónap azaz a tél, de akkor is kellemes 18-20 fok van. Úgy gondolom, hogy ez túlélheto.

Az én kicsi Angliám

Church Stowe vagy hivatalosabb nevén Stowe nine churches... Egy kis falu valahol Angliában amirol a legtobben életunkben nem hallottak koztuk én sem addig ameddig nem kaptam állásajánlatot innen. Kicsit féltem hiszen csak egy falu egy idegen országban ahol 40 háznál nincs tobb plusz egy templom. Sokan furán is néztek rám mikor kozoltem veluk, hogy akkor én most koltozom oda..

Miért ne alapon szépen osszecsomagoltam megvettem a jegyet és vártam, hogy indulhassak végre. Imádtam benne a kihívást azt hogy ismeretlen az egész. Persze továbbra is tartottam attól, hogy mit kezdek majd ott magammal. És ahogy teltek a napok úgy szoktam hozzá a nyugihoz éreztem magam egyre otthonosabban. Azóta teljes nyugalomban élek és most így a 8.hónapom után talán nem is cserélném le egy Londonra.

Szerencsésnek érzem magam, mert egy olyan fonokom van aki családtagként kezel és soha egy rossz szava nem volt hozzám. Szerencsés vagyok, mert kaptam egy olyan pótcsaládot akik segítenek mindendenben és szeretnék, hogy fejlodjek.

Visszatérve oda, hogy sokszor féltem még az elején, hogy mit is kezdek majd magammal. Szerencsére a ház elég nagy és van két kamaszodó kutya akik minden egyes percét kitoltik a napnak...Vagy azzal, hogy éppen szétszedik a házat vagy egymást vagy lopnak valamit a konyhából, de még akkor is vigyázni kell rájuk ha alszanak. Sosem tudni, hogy éppen mi jár az eszukben. De imádom oket minden rosszaságukkal, mert annyi szeretet van bennuk, hogy tényleg sok ember tanulhatna toluk... Szerencsés vagyok, mert ok is elfogadtak s tudják azt, hogy én egyet jelentek nekik a szabadsággal.

És visszatekintve a 8 hónap alatt jártam Londonban, Oxfordban, Yorkban, Birminghamben, Skóciában ,  2 havonta hazalátogattam és elég gyakran megfordultam Northamptomban, Milton Keynesben és Daventryben is. Nem beszélve arról, hogy a fonokom által volt alkalmam megnézni a Mercedes gyárat is ahol a forma1-es motorokat fejlesztik. És csak egy kicsin múlt, hogy ott legyek a Mercedes karácsonyi buliján. Sebaj gondoltam majd idén, de ennek a tervnek lottek.

És hogy milyennek látom az kicsi Angliámat?  Szépnek... itt vidéken az emberek nem ismerik az idegesség fogalmát nem háborognak, ha nagy a sor (mert ez általában van minden nagyobb uzletben,úton,étteremben...stb.), ha vásárolni megyunk szívesen segítenek és nem kell félni attól,hogy lehet majd leharapja a fejemet,mert kérdeztem valamit. Nem felejtenek el mosolyogni, megkérdezni egymástól, hogy milyen napjuk van.

Ha panasszal fordultam hozzájuk vagy ha valamit online rendeltem és nem volt jó, mert vissza kellett kuldeni kérdés nélkul kicserélték és nem kellett elmagyarázni százszor, hogy miért is nem jó. Nagyon sokat rendelek házhoz foleg kaját, mert egyedul vagyok itthon egy ideje. Az osszes szállító kedves és nem kell attól félnem sem, hogy rossz árut kapok. Mindig a legfrissebbet kuldik mindenbol. Ez elég pozitív foleg, hogy sokat a tescoból rendelek és gondoltam majd a rosszabbat kapom.. De szerencsére nem. 

És az idojárás? Számomra nem volt olyan szornyu, mint azt sokan hiszik. Persze volt, hogy 1 hétig esett, de utána 2 hétig sutott a nap... vagy fordítva. Hosszú őszünk volt és a tél elég szépen kitartott, de végre itt van a tavasz és nekem kicsit fura volt, hogy 10 fok van, de napról napra melegszik és már végre napozni is tudtam :) De nekem legalább van egy vigaszom a hosszú tél ellen. A nyár nagy részét majd otthon toltom reméljuk melegben és mikor koltozom majd Dél-Afrikába ott kezdodik a nyár és a telet majd 30 fokban toltom el... ennél tobb most nem is kell.

Egy dolog ami nagyon negatív, hogy mennyire nem tudnak jó ételeket enni. Nem tudom, hogy szoktak-e fozni egyáltalán vagy csak megveszik a sok elore elkészített kaját amivel tomve vannak a boltok. Mindenesetre én orulok, hogy sok magyaros ételt el tudok készíteni és igyekeztem is kihozni mindig a legjobbakat az itteni alapanyagokból. Persze a piros arany a piros paprika kulonbozo fuszerek hiányoztak, de amikor otthon jártam mindig bevásároltam beloluk. 

Akárhányszor jártam étteremben vagy csak egy kisebb étkezdében mindenhol az angol reggeli (ami egyébként finom és laktatós) hamburger, sult krumpli egy-két fajta melegszendvics volt a menu. Jártam puccosabb étteremben is ahol persze volt normális étel, de ott sem szakadtak bele a kínálatban. Én naívan még eloételt sem rendeltem gondoltam majd jól lakom a foétellel meg a desszertel. Nem így tortént.. 

Amin mindig mosolyogtam az az volt, hogy télen sot már osszel is mikor én már régen téli kabátban mászkáltam ok még pólóban sot ha kisutott a nap simán felvették a rovid nadrágot harsinya nélkul. Eszméletlen, hogy mennyire nem fáznak. Persze itt senkinek fel sem tunik, hogy ki miben mászkál és elmondhatom, hogy eddig sehol nem láttam ennyi érdekesen feloltozott emberkét. És ennyi színes hajut sem :) Tényleg igaz az, hogy itt vállalhatod onmagadat senki nem fog furán nézni rád. De azért én inkább maradtam a jól bevált nem feltuno stílusnál. 

Osszességében bennem jó benyomást keltettek az angol emberek akik itt a nyuzsgo nagyvárostól távol élnek. Szeretem az itteni emberek pozitív hozzáállását mindenhez. Mindig mosolyognak torodnek a másikkal és van egy-két jó szavuk. Hiányozni fog ez a kis falu még így is, hogy én annyira nem ismerem az itt élo embereket és nem voltam aktív részese a falu életének. Mikor jó ido van sokszor kiulok a kertbe ahol csak élvezem a nyugalmat hallgatom a madarakat egy jó kávé mellett. 10 perc relax után minden rossz elmúlik és folytatódhat a munka. Ez az amiért szeretjuk a vidéket... a nyugalom miatt.

És ha mégegyszer ott lehetnék, hogy donthetek hol szeretnék dolgozni ezt választanám újra. Most pedig egy újabb kalandra fel és 18 nap múlva irány Dél-Afrika.