Church Stowe vagy hivatalosabb nevén Stowe nine churches... Egy kis falu valahol Angliában amirol a legtobben életunkben nem hallottak koztuk én sem addig ameddig nem kaptam állásajánlatot innen. Kicsit féltem hiszen csak egy falu egy idegen országban ahol 40 háznál nincs tobb plusz egy templom. Sokan furán is néztek rám mikor kozoltem veluk, hogy akkor én most koltozom oda..
Miért ne alapon szépen osszecsomagoltam megvettem a jegyet és vártam, hogy indulhassak végre. Imádtam benne a kihívást azt hogy ismeretlen az egész. Persze továbbra is tartottam attól, hogy mit kezdek majd ott magammal. És ahogy teltek a napok úgy szoktam hozzá a nyugihoz éreztem magam egyre otthonosabban. Azóta teljes nyugalomban élek és most így a 8.hónapom után talán nem is cserélném le egy Londonra.
Szerencsésnek érzem magam, mert egy olyan fonokom van aki családtagként kezel és soha egy rossz szava nem volt hozzám. Szerencsés vagyok, mert kaptam egy olyan pótcsaládot akik segítenek mindendenben és szeretnék, hogy fejlodjek.
Visszatérve oda, hogy sokszor féltem még az elején, hogy mit is kezdek majd magammal. Szerencsére a ház elég nagy és van két kamaszodó kutya akik minden egyes percét kitoltik a napnak...Vagy azzal, hogy éppen szétszedik a házat vagy egymást vagy lopnak valamit a konyhából, de még akkor is vigyázni kell rájuk ha alszanak. Sosem tudni, hogy éppen mi jár az eszukben. De imádom oket minden rosszaságukkal, mert annyi szeretet van bennuk, hogy tényleg sok ember tanulhatna toluk... Szerencsés vagyok, mert ok is elfogadtak s tudják azt, hogy én egyet jelentek nekik a szabadsággal.
És visszatekintve a 8 hónap alatt jártam Londonban, Oxfordban, Yorkban, Birminghamben, Skóciában , 2 havonta hazalátogattam és elég gyakran megfordultam Northamptomban, Milton Keynesben és Daventryben is. Nem beszélve arról, hogy a fonokom által volt alkalmam megnézni a Mercedes gyárat is ahol a forma1-es motorokat fejlesztik. És csak egy kicsin múlt, hogy ott legyek a Mercedes karácsonyi buliján. Sebaj gondoltam majd idén, de ennek a tervnek lottek.
És hogy milyennek látom az kicsi Angliámat? Szépnek... itt vidéken az emberek nem ismerik az idegesség fogalmát nem háborognak, ha nagy a sor (mert ez általában van minden nagyobb uzletben,úton,étteremben...stb.), ha vásárolni megyunk szívesen segítenek és nem kell félni attól,hogy lehet majd leharapja a fejemet,mert kérdeztem valamit. Nem felejtenek el mosolyogni, megkérdezni egymástól, hogy milyen napjuk van.
Ha panasszal fordultam hozzájuk vagy ha valamit online rendeltem és nem volt jó, mert vissza kellett kuldeni kérdés nélkul kicserélték és nem kellett elmagyarázni százszor, hogy miért is nem jó. Nagyon sokat rendelek házhoz foleg kaját, mert egyedul vagyok itthon egy ideje. Az osszes szállító kedves és nem kell attól félnem sem, hogy rossz árut kapok. Mindig a legfrissebbet kuldik mindenbol. Ez elég pozitív foleg, hogy sokat a tescoból rendelek és gondoltam majd a rosszabbat kapom.. De szerencsére nem.
És az idojárás? Számomra nem volt olyan szornyu, mint azt sokan hiszik. Persze volt, hogy 1 hétig esett, de utána 2 hétig sutott a nap... vagy fordítva. Hosszú őszünk volt és a tél elég szépen kitartott, de végre itt van a tavasz és nekem kicsit fura volt, hogy 10 fok van, de napról napra melegszik és már végre napozni is tudtam :) De nekem legalább van egy vigaszom a hosszú tél ellen. A nyár nagy
részét majd otthon toltom reméljuk melegben és mikor koltozom majd
Dél-Afrikába ott kezdodik a nyár és a telet majd 30 fokban toltom el...
ennél tobb most nem is kell.
Egy dolog ami nagyon negatív, hogy mennyire nem tudnak jó ételeket enni. Nem tudom, hogy szoktak-e fozni egyáltalán vagy csak megveszik a sok elore elkészített kaját amivel tomve vannak a boltok. Mindenesetre én orulok, hogy sok magyaros ételt el tudok készíteni és igyekeztem is kihozni mindig a legjobbakat az itteni alapanyagokból. Persze a piros arany a piros paprika kulonbozo fuszerek hiányoztak, de amikor otthon jártam mindig bevásároltam beloluk.
Akárhányszor jártam étteremben vagy csak egy kisebb étkezdében mindenhol az angol reggeli (ami egyébként finom és laktatós) hamburger, sult krumpli egy-két fajta melegszendvics volt a menu. Jártam puccosabb étteremben is ahol persze volt normális étel, de ott sem szakadtak bele a kínálatban. Én naívan még eloételt sem rendeltem gondoltam majd jól lakom a foétellel meg a desszertel. Nem így tortént..
Amin mindig mosolyogtam az az volt, hogy télen sot már osszel is mikor én már régen téli kabátban mászkáltam ok még pólóban sot ha kisutott a nap simán felvették a rovid nadrágot harsinya nélkul. Eszméletlen, hogy mennyire nem fáznak. Persze itt senkinek fel sem tunik, hogy ki miben mászkál és elmondhatom, hogy eddig sehol nem láttam ennyi érdekesen feloltozott emberkét. És ennyi színes hajut sem :) Tényleg igaz az, hogy itt vállalhatod onmagadat senki nem fog furán nézni rád. De azért én inkább maradtam a jól bevált nem feltuno stílusnál.
Osszességében bennem jó benyomást keltettek az angol emberek akik itt a nyuzsgo nagyvárostól távol élnek. Szeretem az itteni emberek pozitív hozzáállását mindenhez. Mindig mosolyognak torodnek a másikkal és van egy-két jó szavuk. Hiányozni fog ez a kis falu még így is, hogy én annyira nem ismerem az itt élo embereket és nem voltam aktív részese a falu életének. Mikor jó ido van sokszor kiulok a kertbe ahol csak élvezem a nyugalmat hallgatom a madarakat egy jó kávé mellett. 10 perc relax után minden rossz elmúlik és folytatódhat a munka. Ez az amiért szeretjuk a vidéket... a nyugalom miatt.
És ha mégegyszer ott lehetnék, hogy donthetek hol szeretnék dolgozni ezt választanám újra. Most pedig egy újabb kalandra fel és 18 nap múlva irány Dél-Afrika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése